Van egy jó és egy rossz hírem azoknak, akik olvasták/olvassák a blogot.

A jó: újra nekirugaszkodom.

A rossz: lehet, hogy utoljára.

Retrospektív

Az alább következő dörgedelmek fényében esetleg érdemes kicsit boncolgatnom ezt a 'jó hír'-dolgot: miből is gondolom, hogy vannak, akik héba-hóba örülnek egy-két új bejegyzésnek; egyáltalán, miért képzelem, hogy bárkit is érdekel a RL-blog sorsa.

Az első kérdés egyszerű: a 'hőskorszakban' (amikor volt idő/energia a rendszeres heti több posztra) a blogmotor egészen tisztességes olvasószámot jelzett. Jó, palotaforradalmat nem lehetett volna rátok alapozni, de mondjuk egy nagyobbacska sörözés kitelt belőlünk. Ennyi nekem (egy ideig) éppen elég is volt.

A másodikat elég, ha linkelem. (Megjegyzem, a posztot és a folytatást közvetlenül ez a komment váltotta ki. Néha ennyi is elég.)

Jöhet a vastagja.

Ahogy a válaszban is írtam, a blog igen egyszerű (hovatovább naiv) okokból jött létre. Adott volt a roguelike, mint évtizedekre visszamenő, jellemzően függetlenül és ingyenesen fejlesztett, minimális gépigényű, multiplatform műfaj; és adott volt másfelől a hazai neten a témában tátongó hiány.

Ilyenkor (saccper, most játsszuk az egyszerű változatot) két alapeset lehetséges:

a). azért nem foglalkozik vele senki, mert nincs rá igény;
b). igény éppen volna, csak történetesen senki nem vette a fáradságot.

.. és mert akkoriban épp dúskáltam a szabadidőben, hát nosza. Szólítsuk meg a communityt - ha van (mert ez messze nem volt eldöntött tény).

Aztán ahogy lenni szokott, a korlátlan vakarózásnak is vége szakadt egyszer. A részleteken nincs mit rugózni; egyre kevesebb időt és energiát tudtam a blogra szánni (be is szakadt, nem egyszer), a posztok összerántásához innen-onnen, más dolgok rovására kellett lecsippenteni - egyszóval kezdett (olykor terhes) kötelességgé válni a fenntartása.

Ezzel még mindig nem is lett volna semmi gond. Ha akad a motor, kapjon két gázfröccsöt, és pöföghet is tovább. A gond ott jelentkezik, amikor az egyszeri bloggerben felmerül, egyáltalán van-e értelme annak, amit csinál. Nos, innen pillanatnyilag nem úgy tűnik..

Semmi nem támasztja alá, hogy a RL-blog elérte volna eredetileg kitűzött célját, jelesül: hogy elérje a hazai roguelike-játékosokat. Lehet, hogy sikerült - ez számomra egyelőre marhára nem derült ki. Még az is lehet, hogy a kutya se játszik itthon ilyesmivel (nemhogy érdekelné, quo vadis az egész miskulancia). De - horribile dictu - akár az is, hogy tömegével nyüstölitek a billentyűket, csak éppen mindenki legfeljebb egyszer néz ide, nem azt találja, amit várt, és rövid úton visszafüstöl orkot verni Angbandba.

Amennyire látom, ezek közül bármelyik (vagy akármi más is) igaz lehet; tény, hogy a blogra szuboptimális mennyiségű visszajelzés érkezett.

És ez a csend találkozott szerencsétlenül a fogyatkozó blogírói kapacitással. Tömören:

No comment - no content.

Prospektív

Most jönnének a 'különben..!'-típusú fenyegetőzések (epésebben: kommentkunyerálás). Jelentem, érdeklődés hiányában esetünkben mindez elmarad.

Azt az általános tényt azért kidomborítanám, hogy fölöslegesen senki semmit nem szeret csinálni. És itt éppen elég az, ha az illető fölöslegesnek érzi, és/vagy hálásabb terepek is nyílnak előtte.

Mondjuk, hogy a mostani amolyan utolsó nekirugaszkodás-féle.

Ha most is pusztába kiáltás lesz a vége, úgy minden további problémázás nélkül levonom a konklúziót, és végleg becsukom a boltot.. mert hát.. minek is.

Ha mégis megmoccan valami (és mint írtam, nekem a kevés is elég) - nos, akkor lesz őszi évad.

Etess vissza!

 Aki roguelike-ra vetemedik, minden bizonnyal elsajátította a billentyűzet használatát. Szabad szöveges kommentben várom a visszajelzéseket, mondjuk ehhez a poszthoz.

• Legyen?
• Ne legyen?
• Milyen legyen?