Lassan ide is eljutottunk. Belevágok az első travelogue-ba.
A kivégzés módja: Linley's Dungeon Crawl.
Fegyvernem: grey elf stalker.
Dungeon státusz: tiszta.*
Cheat: most nem.
Félreteszem illúzióimat. Elsőre nem fogok valami messze jutni. Megnyerni? Muha. Csak a lehető legtöbb dögöt kell magammal rántanom.
*Megszabadultam a kísértetektől, ennyi (del bones.*).
Spekulatív kezdetek
A stalker eleve biztos volt. Annyira tetszik a DC organikus mágiája, hogy kizárólag valami varázslathasználót választok. A harcos-mágus típusoknak tapasztalataim szerint eleinte baromi rosszak az esélyeik (vagy csak én játszom túl bénán). Az hagyján, hogy varázslatokban gyengébbek, a félszívűségüket igazából a közelharc sínyli meg. Külön öröm, hogy combosabb páncélban hajlamosak elbénulni, szóval vagy a mágia ugrik, vagy minden sarkon lepénnyé pofoznak. Reaver, crusader és társaik ugrottak. (Egyelőre.)
Bezzeg az a stalker. Elkerüli közelharcot, helyette odalopakodik a bamba ellenséghez, és nagyot tapint valamelyik érzékeny pontjára. Hozzá egészen kellemes spellbook lapul a zsebében, és mindjárt tudja a felettébb kellemes Stinget: nem csak sebez, de meg is mérgezi az arra fogékony dögöket. Még tántorognak pár lépést, aztán annyi volt. Amíg a mélyebb szinteken értelmét nem veszti a méreg, több se kell. Hab hozzá, hogy a stalker mindig valami jó kis mágikus bökővel indul.
A grey elf és a deep elf között többet vacilláltam. Végül maradt az első. A deep elf sokrétű mágikus affinitása egy dolog, ha bármi maszat a képébe ugrik, vége; no meg vagyok annyira spellbuzi, hogy így is az egekbe tolom azokat a skilleket. Így grey elf lett a szentem, a rövid- és hosszúkard-affinitás finom dolog, a nyilazással meg majd csak megbarátkozom.
A Safari nevet kapta. Mert.
>
Már az elején majdnem rajtavesztek: megkergetett egy óriáscsótány, és közben belefutottam egy kígyóba. (Mondjuk nem egyszer történt meg DC-ben, hogy a start mező körül vagy öten várakoznak. RIP.)
És más első szintű örömök: a legelső scrollom curse armour volt. A második meg detect curse.. Legalább túlvagyok rajta.
Egy kedves hobgoblin segít át a második szintre. A Sure Blade-et választom, az a kis to-hit jól jön, a Projected Noise-hoz több stratégiai érzék kell, mint amennyit most kedvem van kipréselni magamból.
Szokatlanul bőkezű leosztás scroll/potion fronton, meg egy sabre +0, +1, ez azért édeskevés.
>
Fogy az elemózsia (máris), kezdem rögeszmésen szeletelni a denevéreket. (Ajánlom. Zamatos, tápláló, sose mérgez. Mondjuk a zsákban éppúgy elrohad, mint a kezedben.)
Szintugrás, Mephitic Cloud. Tömegoszlatásra pompás. És sokkal előbb kapom meg, mint a szakirányú varázslók. Muha.. tremble ye all!
Kezdődik: beleloholtam fejjel egy csúszómászóba. Stalker fiam, ezt a tempót azonnal el kell felejteni. Sírás lesz a vége.
A kígyó is finom. Tele vitaminnal.
>
.. és mert megadta magát az öngyújtóm (meg rohadt sok dolgom is van) a lépcső aljában kimerevítjük a képet.
Egyik oldalon Jessica, a másikon egy randa worm. Some perfect cliffhanger.
Folyt. köv.
Posztkép Wikipediáról. Hommage & respect.
dlvl 3 clvl 4
character dump
