HTML

LEVEL UP! > rogue-like blog

> "You enter a maze of down staircases." Rogue-like hírek, ismertetők, travelogue-ok, ilyesmik

Címkék

Linkblog

Sziszüphosz szerklije: Labyrinth of Reptoran

2008.08.27. 14:30 lvl

 Gondolom, már mindenki tűkön ül, hogy vajon miért fejeli le a kobold a falat?

Egyszerű: mert az átlagnál messze több sütnivalója van.

Érthető, nem? Nem. Akkor kezdjük az elején.

 

A világ nem elég

Ha megnyitjuk a honlapot, egyből kiderül, hogy a fejlesztő (Jared Brayshaw, aka GAMER_2K4) inkább a másik végéről fogta meg a dolgot. Vigyázó szemeit messzire vetette, és egyből felskiccelt egy komplett mitológiát, teremtéssel, bukással, újjáépítéssel, majd kezdi előről. Színes, szagos, ínycsiklandó.. és ilyenkor jön az obligát 'DE'.

DE mindebből még csak a legelső rész készülődik: amelyben a kalandor kézzelfogható (sőt, bottal üthető) bizonyítékát látja, hogy bizony gonosz lélek közeleg. (Ha jól sejtem, ez egy epikus filmfolyam esetében úgy a főcímet megelőző szűk negyedórácskának felelne meg.) Otrombán le is lövöm a poént: egyelőre be kell érnünk a saga legeslegfőbb gonosza, az Árnyék egy szem előretolt ügynökének semlegesítésével. Ez tíz kemény szintet jelent (plusz a talajszint).

A projekt mentségére szolgáljon, hogy még eléggé bétácska (egyetlen karaktertípus, legfeljebb tízféle ellenfél, csak a legalapvetőbb bevásárlási cikkek) - viszont ígéretes alapokon áll. Már az első képekből kiderül, hogy komplett kis motort sikerült alábiggyeszteni. Jobbra testtájakra lebontva mutatja külön-külön kijelző @ védekezését, páncélzatát és fedezékét (amikor van), a felső sorban éktelenkedő 'hatchet [1000/1000]' alapján a tapasztalt játékos szomorú sóhajjal készülhet a furtonfurt amortizálódó felszerelés körüli hercehurcára.

Szépen mutatnak a skillek is (már ha sikerült odakeveredni; a beépített help még a jövő zenéje). Szabadon választott harcosunknak hatféle fegyveres, négy védekező jártassága lehet (és mesterségeket is tanulhat, bár nekem még nem derült ki, minek). Ezeket XP-ből lehet fejlesztgetni, és a LoR jólnevelten az is kiírja, mennyit kellene még rájuk osztani.

A kunyhó padlóján az összes alapvető gyilkot szétszórták gondos kezek, (a város híján) az erdőben bóklászó polgárok szíves-örömest eligazítanak (mást úgyse tudnak), a célt fent már lelőttem, lejáratból csak egy van.. Egyszóval minden adott egy kis esztelen hack n' slashhez.

Az egyszeri játékos boldogan felcuccol, körbefötör a vegetációban, majd - látván, hogy talajszinten ennyiből áll az élet - lerombol a katakombákba, és sújtásra emeli..

És jön a meglepetés.

 

'Beszéljük meg!'

Miért nem üti meg a bácsi a farkast? Vagy a kígyót? .. és miért egymást marcangolják!?

Nem mondom, hogy mindenkit egyből ez a kép fogad. Nekem a hetedik szint környékén kezdett leesni a tantusz, ahol két goblin birkózott egy barlangi medvével. Be is segíthettem nekik - köszönetet ugyan nem kaptam érte, viszont utólagos tockost sem. Felszabdaltuk medve kartársat, aztán ment mindenki dolgára..

Na, itt van az a kobold is elásva. (Egyben ez az egész LoR legelőremutatóbb vonása is.)

A roguelike-ok hagyományos társadalomképe ugye a bellum omnium contra omnes, némi, nem egészen elhanyagolható különbséggel: hősünkön kívül a világ kizárólag kétféle élőlényt tartogat. Az egyik típus kizárólag a pénzét, a másik kizárólag a vérét akarja. A két kartell valami módon csírájában elfojtotta belvillongásait (a trollnak még véletlenül se fájdul meg a foga mondjuk egy kis zsenge koboldhúsra), és egymással is kiegyeztek (a szörnyek nem vesznek részt a gazdasági életben, a városlakókért nem jár XP).

Nem az a túlcizellált frankfurti világkép..

A LoR komoly hangsúlyt fektet a társalgásra. Ebből most még csak két dolog jön le.

Az egyik, hogy elcseverészhetünk a (földönfutó) városlakókkal. A platóni mélységű dialógusok azért még odébb vannak, egyelőre kb. úgy áll a dolog, hogy jólnevelten megszólíthatjuk, majd mégis anyjukba küldhetjük őket, amire repesve rávágják, hogy hát hiszen most csendülnek fel először emberi szavak világukban (de ezt üzembiztosan, akárhányszor).

A másik az előbbi előfeltétele: hogy két ember (kígyó, medve, kobold, slime mold..) szóba állhasson egymással, ahhoz először az kell, hogy ne essenek egymás torkának. A szimpátia/antipátia (mily meglepő) szemlátomást itt (is) faji alapon működik: a komplett kobold- vagy akármilyen populáció úgy határoz, hogy nem jelentünk veszélyt rájuk nézve. És ebből egyenesen következik, hogy mi meg szánt szándékkal sem tudunk ártani a jámbor jószágnak. Hát így..

Jó, mondjuk, hogy gyerekcipőben jár még, de akkor is: ha sikerül értelmesen továbbfejleszteni a koncepciót, nagy lépés lesz a realisztikusabb, 'önmozgó' világban játszódó roguelike-ok felé. Persze addig is csak a szívás van vele: konkrétan ha elég szalonképesnek találnak vérszomjas barátaink (mint ahogy, szégyenkezve bevallom, velem is történt), viszonylag kevés csetepaté árán, tehát túl gyengén érkezhetünk a Nagy Összecsapáshoz. Jelesül, többször is vissza kellett kujtorognom a lépcsőkön, hogy annyi rosszindulatú XP-t találjak, amennyiből már leverhettem azt a nyamvadt shadow warriort..

Summa summarum, a Labyrinth or Reptoran most ugyan még csak egy-két órás laza időtöltéssel szolgálhat, ám (remélem) van jövője.

Platform: Windows
Értékelés: One thumb up

A Labyrinth of Reptoran honlapja és devblogja.
Szócikk a RogueBasinen.

Posztképet a hivatalos honlapról ollóztam.

Szólj hozzá!

Címkék: ismertető one thumb up the reptoran saga labyrinth of reptoran

A bejegyzés trackback címe:

https://roguelike.blog.hu/api/trackback/id/tr60562903

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.